Amikor úgy érzed, hogy jó úton haladsz, hogy elsimulnak a ráncok, és szûnnek a hasogató fájdalmak, akkor jön. A máskor alig hallható hangok döbörgõ robajjá erõsödnek, amibe a mozdulatlannak hitt tárgyak beleremegnek. A kellemes illatok szúróssá válnak, és az éjszaka tompa fényei bántón vakítanak. Minden...minden azt sugallja, hogy hasztalan próbálod elnyomni azt, ami valahol legbelül meghatározza a lényed.
Elég egy gondolat, egy molekulányi illat, vagy akár egyetlen apró villanás, hogy hirtelen minden újra teljes valójában öntse el a steril kis világodat. Hiába érzed úgy, hogy most már menni fog, és erõs vagy - illúzió minden.
