Krikszi bejegyzése, és Fergie erre írt válasz-bejegyzése nyomán indulok el, és megpróbálom összeszedni, mire emlékszem '92-bõl.
Elõször is akkor fejeztem be Szombathelyen a szakmunkásképzõt, ahol is villamosgép-szerelõ szakképesítésre sikerült szert tennem (amibõl gyakorlatilag semmire nem emlékszem). Szakmunkásvizsgán olyan mázlim volt, mint azóta talán soha. A történelemtanulás nagyjából úgy nézett ki, hogy kinyitottam a füzetem a kidolgozott tételeknél, és elolvastam egy egész oldalt abból, ahol épp kinyitottam. Ez "Az elsõ világháború kezdeti szakasza" címet viselte, és az elsõ oldal után meg is untam. Másnap újból elõvett a lelkiismeret, és ismét kinyitottam a füzetet: Az elsõ világháború kezdeti szakasza. Óh, ez már ismerõs, fussuk át még egyszer. Megtörtént, de az elsõ oldalnál megint nem jutottam tovább. Ezt a manõvert még vagy 4-5 alkalommal sikerült eljátszanom (pedig nem volt összeragasztva a füzetem többi része).
Ennyi tudással sikerült eljutnom a szakmunkásvizsgáig, ahol érthetõen nem voltam túl nyugodt. Utólag izgulós típus vagyok vizsgákon, tehát elõtte teljes a nyugalom, és utólag görcsölök, hogy vajon hogy sikerült - amikor meg ugyebár már nem sok értelme van aggódnom. Itt viszont elõtte is ökölbe szorult a gyomrom, de akkor már késõ volt. Bementem, leültem, és a sok tétel közül minden mindegy alapon kihúztam egyet. A cetlin ez állt: Az elsõ világháború kezdeti szakasza. Alig hittem a szememnek, de az elejét hibátlanul elmondtam, és a tanárnak pont akkor lett elég, amikor már közeledtem az elsõ oldal aljához...
A szakmunkásképzõ utolsó évében adódott a lehetõség, hogy át lehet lépni szakközépiskolai osztályra, ahol is a második osztályból kedzhetem (folytathatom) a tanulást. A feltétel az volt, hogy olyan tárgyakból kellett különbözeti vizsgát tennem, amik a szakmunkás osztályban nem voltak, de a szakközépben igen. Ezek a nyelv (akkor épp német), számítástechnika, és kémia. Az elsõ kettõ gyakorlatilag elõre kipipálható volt, ezekkel nem is foglalkoztam. A kémia viszont már rég volt, úgyhogy abból készülnöm kellett. Nõvérem segítségével kidolgoztuk a tételeket, és õ volt az is, aki kikérdezett nyár végén. Szerencsére minden simán ment, úgyhogy újabb 3 évig az iskolapadot koptattam
Ugyanennek köszönhetõen nem vittek el katonának a szakmunkás suli végén, pedig kaptam a sorozásra az invitálást. El is mentem, de mivel volt igazolásom, hogy folytatom a sulit, ezért elég hamar megszabadultak tõlem (vagy én tõlük). A szakközép után persze megvolt a katonaság, de az már egy másik történet
Ezen kívül nem sok maradt meg bennem abból az évbõl, pedig biztos van még, amirõl mesélhetnék. Mivel akkoriban zárkózott, és gátlásos voltam (nem röhög, télleg az voltam ), a társasági életem alulról verdeste a nullát, tehát ilyen kalandjaim nem voltak. 2-3 szakmunkás osztálytársammal eljártunk kosarazni, és tulajdonképpen ez jelentette a szórakozást.